Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amint a gyertyák beszéltek.
Az első gyertya megpislant és elkezdte:
a nevem B É K E.
AZ ÉN LÁNGOM VILÁGÍT, DE AZ EMBEREK NEM TARTJÁK BE A BÉKÉT!
A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt...
A második gyertya is rákezdte:
a nevem H I T.
AZ EMBEREK NEM AKARNAK TUDOMÁST SZEREZNI SEMMIRŐL, ÚGYHOGY HIÁBA VILÁGÍTOK ÉN IS!
Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt...
A harmadik gyertya szomorúan és csendesen rákezdte:
az én nevem S Z E R E T E T.
MÁR NINCS ÉRTELME, HOGY VILÁGÍTSAK, AZ EMBEREK FÉLRETOLTAK ÉS ELFELEJTETTEK!
És a lángja sisteregve kialudt...
Egy kisfiú lépett a szobába. Ránézett a gyertyákra és így kiáltott:
"NEKTEK ÉGNI KELL!"
És majdnem sírva fakadt...
És ebben a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya is:
Ne félj! Ameddig én égek, addig mindíg van remény!
"A NEVEM REMÉNY!"
És a kisfiú meggyújtotta róla a három kialudt gyertyát.
A remény lángjának soha nem szabad kialudnia...
...és így a négy lángot:
Békéét,
Hitét,
Reményét,
és Szeretetét,
őrizni kell mindörökre.
Békés készülődést és nyugodt hétvégét kívánok! Szeretettel gondolok Rád: Manócska |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum